Sziasztok!
Most csak én, Szabó Levente, a csapat kapitánya írok Nektek. El szeretném mesélni a verseny alatt szerzett tapasztalataimat, élményeimet, és persze minden apró kis szösszenetet, ami velem, velünk történt.Úgy emlékszem a kezdetekre, mintha csak tegnap lett volna. Hétfőn megtudtuk, hogy mi a stájsz, és hogy csak két napunk van leadni a jelentkezésünket - persze csak ha szeretnénk. Hogyne szeretnénk! Vad gondolkozásba kezdtünk, cikáztak az ötletek. Ki legyen a csapat kapitánya? Mi is legyen a nevünk? Milyen legyen a logónk? Ki az a személy, aki tökéletes lenne, mint demokratikus példakép?
Amikor eldöntöttünk, hogy bizony indulunk, akkor vetődött fel a "kilegyenacsapatkapitány" témája. A többi csapattársam egyöntetűen úgy gondolta, hogy én lennék a legmegfelelőbb erre a szerepre. Persze, boldog voltam, meg minden, de egyik pillanatról a másikra szakadt a nyakamba milliónyi teher - és akkor még halvány lila gőzöm sem volt, hogy mi vár még ránk...
Irtó hosszú hétfő volt. A délelőtti órák közben máson sem jártak a gondolataim, de délutánra már úgy-ahogy összeállt a kép. Egy felmérés adott ihletet a nevünkhöz, melyben a Z generációt (tehát a miénket - 1996 után születetteket) csendes generációnak említik, mondván, hogy minket nem érdekel a politika, a közélet. Ezt továbbgondoltuk. Rákerestünk a csendes szó szinonimáira, és így bukkantunk rá a szótlan kifejezésre, amelyet macskakörmök közé emelve tökéletesen tükrözi mindazt, amit mi ki akarunk fejezni: nem vagyunk mi olyan csendesek, minket is érdekelhet a politika.
Eztán jött a logó. Itt úgy gondoltam még akkor, hogy meg vagyunk lőve, mert szerintem két nap alatt szinte lehetetlen egy ütős, mégis minőségi anyagot létrehozni. Arra gondoltunk, hogy itt is ki kéne fejezni az ellentmondást. De ezt hogy lehetne megvalósítani? Több sikertelen próbálkozás után aztán ismét megvilágosodtunk - aznap már másodszor.
Miután megmunkáltam az alapanyagot, megkaptuk a teljes képet, ami sajnos inkább hasonlított egy plakáthoz (ezt később meg is jegyezte a zsűri), mintsem egy logóhoz.
Mi is volt még vissza? A demokratikus példakép, hát persze. A választásunk Nelson Mandelára esett, gondolom nem szükséges ecsetelnem, hogy miért Őt tartjuk a legdemokratikusabb embernek. Egyértelmű volt tehát, hogy kinek a nevét írjuk be a jelentkezés ezen rublikájába.
Ami nagy port kavart, az a csapatot leginkább jellemző mottó volt. Itt kicsit széthúzott a csapat. Gondoltunk egy dal néhány sorára, de én úgy éreztem, hogyha már ennyire kevés az időnk, muszáj valami ütőset találnunk. Így önfejűen egy másikat választottam, pedig így visszagondolva a "Törj ki a csendből, a sötétből, szeress szívből!" sokkal jobban passzolt volna hozzánk. De már veszett fejsze nyele - ahogy szokták mondani.
Azt hiszem, így alakult meg a már oly sokat látott "Szótlan" generáció:
Folytatása következik!
*** FONTOS FONTOS FONTOS ***
Így, hogy elérkeztünk az utolsó pár naphoz, a szervezők ismét megnyitották a szavazási lehetőséget.
Add O:DA a szavazatod a kedvenc csapatodnak!
Nagyon sok múlhat ezen, bár Mi már megtettünk minden tőlünk telhetőt, közel sem biztos, hogy ez elég.
Ha úgy gondolod, hogy megérdemeljük a szavazatodat, akkor kattints a képre:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése